2011. december 25., vasárnap

Kis magyar abszurd a svéd sajtóban


A magyar valóság egy ideje alulmúl minden svéd képzeletet. Az itt élők nehen értik, például, hogy egy közeli és mindeddig szimpatikus európai országban az emberek miért nem élnek demokratikus jogaikkal, miért nem veszik komolyan saját szerepüket egy parlamenti választás során. Mint ahogyan az is ködös,miként kerülhet kétharmados hatalomra a választók egyharmada által favorizált pártcsoport, s hogy az ebből kinőtt kormány miért hoz a marionett-képviselők, majd a szereptévesztésben lévő elnök közreműködésével, az európai normákkal szembemenő törvényeket.
Amikor pedig kezdetétt vette Magyarország elnöksége az EU élén, a svéd sajtótól szokatlanul éles bírálatot kapott magyar miniszterelnök, s a svéd lapok nem kímélték őt később sem a magyar félév alatt.
Dagens Nyheter KulturDebatt oldalának rendszeres szerzője, E. Rosenberg, a minap nem csupán azt akarta megmutatni, ami az Új Színház pazar szecesszós épüle előtt, ott az utcán történt október 22-én – a svéd tévéhíradók és turisták által is oly kedvelt Andrássy út közelében – de be is vitte olvasóit a kulisszák mögé.

A lap hétvégi olvasóinak alighanem megakadt a torkán a reggeli kávé, amikor olyan magyar kifejezések svédre fordított megfelelőjét ízlelgették hozzá, mint a 'hátországszínház' (Hinterlandteater) vagy hogy a magyaroknak vissza kellene hódítaniuk országukat és kultúrájukat. 2011-ben? Európa közepén? Kiktől?


Bizonyára nem nagyon hitték, hogy egy Budapest szívében lévő színház igazgatója, aki már 14 éve sikeresen vezeti azt, mind művészileg, mind gazdaságilag – alulmarad egy nyíltan antihumánus, s így a művészettel össze nem egyeztethető elveket valló konkurrenssel szemben, akinek koncepciója rádaásul szakmailag is minősíthetetlen és valós alapot nélkülöző állítások, ígéretek sorát tartalmazza.
A svéd újságolvasók valószínűleg nem értik azt sem, hogy a pályázatokról véleményt alkotni jogosult bizottság színház-szakmai tagjai, akik a társulat s a publikum által is kedvelt korábbi direktornak adtak volna lehetőséget a folytatatásra, miért maradhattak alul a politika képviselőivel szemben. Azt is furcsállhatják, hogy a budapestiek határozott és több módon kifejezett tiltakozása süket fülekre talált a polgármesternél, aki errefelé szokatlan módon, egymaga határozott a színház leendő vezetőjéről. S egyáltalán: a város vezetői honnan vették a bátorságot, hogy művészeti kérdésekben hatalmi szóval érvényesítsék a pártjuk politikai nézeteit vagy érdekeit?...

Noha a legutóbbi választások során a svéd parlamentbe is bejuttattak a szavazók húsz neonacionalista elveket valló képviselőt, ezeket a többi hét párt delegáltjai nem tekintik partnernek a politikai vitákban. Erről már jóval a választási kampányt megelőzően megállapodtak a demokratikus pártok, amint a svéd média szereplői is arról, hogy nem közölnek hirdetéseket semmilyen nacionalista párttól – annak ellenére, hogy ezen döntésükkel sokmilliós bevételekről is lemondtak. 


Hogy ez a nacionalista svéd párt saját favoritját protezsálja az egyik vezető stockholmi színház igazgatói székébe, teljesen elképzelhetetlen. Ha ez az abszurd mégis megtörténne, 
tízezres tiltakozó tömegek jelennének meg a városháza előtt. Már másnap!

Egyelőre viszont, csupán csóválják a fejüket: mi folyik Magyarországon?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése