Írta Joel Achenbach
Fényképezte Mark Thiessen
Illusztráció Hernán Cañellas
A legutóbbi yellowstone-i kitörés (mintegy 640 ezer esztendeje) ezerszer erősebb lehetett a Mount St. Helens erupciójánál, 30 kilométer magas hamuoszlop lövellt az ég felé … Ám a Yellowstone múltjában mégsem ez volt a leghevesebb epizód! Minderről és a jövőbeli veszélyekről is beszámol a Magazin szeptemberi lapszáma!
Részlet a Natonal Geographic Magazin szeptemberi lapszámából!
Egy harmincéves amerikai hadnagy, név szerint Gustavus Doane, az Úr 1870. évében, augusztus 29-én a távoli Wyomingba vezetett földerítő expedíció tagjaként megmászta a Yellowstone folyó fölé magasodó Mount Washburn csúcsát. Miután fölért, déli irányba pillantva azt vette észre, hogy a Sziklás-hegység tekintélyes szakaszán hiányzik valami – maguk a hegyek.
Csak a távolban látott magaslatokat, közvetlenül a lába alatt egy hatalmas erdős medencét ölelt körül a bércek koszorúja. A táj e foghíjára Doane egyetlen magyarázatot talált csupán: „Ez a nagy medence egy kihunyt vulkán krátere lehet.” Igaza volt. A Yellowstone térsége valóban egy tűzhányó, mégpedig nem is akármilyen!
Az Egyesült Államok első és leghíresebb nemzeti parkja a Föld egyik legnagyobb vulkánjának tetején csücsül. Egyvalamiben mégis tévedett a hadnagy. A tűzhányó egyáltalán nem hunyt ki. Épp ellenkezőleg – nyugtalanítóan eleven még ma is!
Vannak vulkánok, s léteznek szupervulkánok is. Ez utóbbi kifejezést 2000-ben terjesztette el egy BBC-dokumentumfilm, de a meghatározás máig sem teljesen szabatos. Egyes kutatók a különösen heves tűzhányókat nevezik így. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) viszont azokra használja, amelyek ezer köbkilométernél több hamut és horzsakövet vetnek felszínre egyetlen kitöréssel – egy ilyen nagy erupció ötvenszer meghaladja a Krakatau hírhedt, 36 ezer áldozatot követelő 1883-as robbanását! A vulkánok olykor több kilométeres körzetben elpusztítják a növényeket és az állatokat, a szupervulkánok viszont egész fajokat irthatnak ki azzal, hogy megváltoztatják bolygónk éghajlatát. A vulkánok hegyeket emelnek, a szupervulkánok eltörlik azokat.
A történelmi korokban még nem voltunk tanúi szupervulkán-kitörésnek, a geológusok azonban rekonstruálták, hogy mi játszódhat le egy ilyen erupció során. Először is a Föld köpenyében hő áramlik fel a bolygó mélyéből, és megolvasztja a kéreg alatti kőzeteket. Az így létrejövő hatalmas felszínalatti kamrát magma, részlegesen szilárd kőzetek, vízgőz, szén-dioxid és egyéb gázok nagy nyomású keveréke tölti ki. Évezredek alatt egyre csak gyűlik a magma, és a kamra fölött apránként kidomborodik a föld felszíne. Majd ez a boltozat a szélei mentén behasadozik, mintha valaki alulról fűrészelne át egy födémet. Azután a kamra túlnyomása utat tör magának e hasadékokon át, és a magmában oldott gázok robbanásszerűen kiszabadulnak.
Akár hat méter magasra is fellövellhet a Sawmillgejzírből a nagy föld alatti mélységben túlhevült csapadékvíz és hóolvadék geotermikus szökőkútja. A környező vidéket jórészt lávafolyások borítják.
Akár hat méter magasra is fellövellhet a Sawmillgejzírből a nagy föld alatti mélységben túlhevült csapadékvíz és hóolvadék geotermikus szökőkútja. A környező vidéket jórészt lávafolyások borítják.

„Olyan ez, mintha egy jól fölrázott dobozos kólát bontanánk” – szemlélteti a jelenséget a USGS kutatója, Bob Christiansen, aki az 1960-as évek óta vizsgálja a yellowstone-i tűzhányót. Amint a magmakamra kiürül, az addig kidomborodó felszín egyszerűen beomlik. Nem marad utána más, csupán egy jókora kaldera – ez a roppant érzékletes spanyol szó üstöt jelent. A yellowstone-i kaldera alatti „forró folt” kitörések tucatjait idézte elő mintegy 18 millió éves múltja folyamán. Mivel a tüzes góc a föld méhében gyökerezik, és a fölötte elhelyezkedő kéreglemez délnyugat felé mozog, a korábbi kitörések kalderái gigantikus gyöngysorként sorakoznak Idaho állam déli részétől egészen Oregonig és Nevadáig, az egykor volt erupciókat követő lávafolyások pedig szinte holdbéli tájjá formálták a Snake folyó síkságát.
Az utolsó három kitörés már a mai Yellowstone park területén következett be. A legutóbbi (mintegy 640 ezer esztendeje) ezerszer erősebb lehetett a Mount St. Helens 57 ember halálát okozó 1980-as erupciójánál. Csakhogy a rideg számok nem érzékeltetik kellően a szupervulkán erejét. Nos, a tudósok számításai szerint e yellowstone-i kitörés során 30 kilométer magas hamuoszlop lövellt az ég felé, vulkáni törmelékekkel terítve be Észak-Amerika nyugati vidékeit, egészen a Mexikóiöbölig. Vulkáni hamuból, kőzetekből és gázokból álló piroklaszt-áradatok 800 fokra hevült, sűrű és végzetes, égig érő szürke fellegei söpörtek végig a tájon. Egész völgyeket töltött fel – olykor száz méter vastagon – a tűzforró, súlyos anyag, szilárd burokkal födve be az egykor zöldellő tájat. Ám a Yellowstone múltjában mégsem ez volt a leghevesebb epizód! 2, 1 millió éve, egy kétszer erősebb szupererupció akkora nagy üreget vágott a földbe, mint Csongrád megye. És 1, 3 millió esztendeje egy harmadik – kisebb, de szintén pusztító erejű – kitörés is bekövetkezett.